Szülőtartás

Nyugdíjkatasztrófa / Szülőtartás / Generációs összecsapások

Az aktív korú családosokra egyre nagyobb terhet ró a gyerekek iskoláztatása, miközben tartalékolniuk kell később esetleg rászoruló szüleik színvonalas ellátására, a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatár pedig előbb-utóbb nő majd (mint a hasonló gondokkal küzdő nyugat-európai jóléti államokban).

Hogy jutottunk idáig?

Az Európai szinten rohamosan elöregedő társadalom, a magyar fiatalok kivándorlása, a gyermekvállalási kedvük csökkenése, tehát a nyugdíjrendszerünk ingatagságának okozói. A probléma valójában hosszútávú társadalmi folyamatok eredménye. Olyan kérdések halmaza amelyre még nem adtak egyértelmű válaszokat.

Ami sokaknál kiverte a biztosítékot:

„aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett gondoskodik, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől”.

Egyesek szerint a kormány elismerte, hogy a nyugdíjrendszer bukás előtt áll, és amikor majd ez bekövetkezik, akkor „mindenki tartsa el idős családtagjait”.
Mások finomabban fogalmaznak és úgy értelmezik a törvénymódosítást, hogy magyar állam egyre kevesebb szociális területen kíván „felelősséget vállalni” a polgáraiért.

Nézzük pontosan miről van szó:

2011:

Alaptörvény: „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.”
A családok védelméről szóló törvény: „A nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási kötelezettsége áll fenn azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.”

2016:
Polgári törvénykönyv: „Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs. Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől – figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is – nem várható el. Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett, a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné.”

A csavart jogi nyelven megfogalmazott kormányterv valóban azt erősíti meg, hogy állami, egyházi vagy akár magánkézben lévő öregotthonok behajthatják az indokolt költségeket a tartásra már ma is törvényben kötelezett gyermektől (vagy, ha az nem él, akár az unokától).

Utópia:
A szülőtartási viták generációk közötti konfliktusokhoz vezetnek majd, például ha valakinek be kell perelnie a gyermekét, vagy ha valakinek választania kell az apja ellátása és a saját gyermeke iskoláztatása között.

Mielőtt az ördögöt a falra festenénk addig nem szabad átsiklanunk a törvényház olyan kijelentései fölött amelyek kimondják, hogy nem jár a tartás hiába szorul rá a szülő, ha a gyermeke időközben örökbe fogadott egy kiskorút, és csak gyest kap, ezért szülője eltartásának „saját megélhetésének sérelme nélkül már nem tud eleget tenni”. A Kúria pedig kiemelte egy másik döntésben, hogy a szülő az alaptörvény alapján is csak akkor jogosult tartásra, ha rászorul (ha erről a családtagok nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt).

Összegezve:

Annak veszélyét, hogy a nyugdíjasaink az út szélén maradnak az állam úgy kívánja enyhíteni, hogy:

1. 1. Serkenti az öngondoskodást ( Nyugdíjtervezés)

   2. Több közpénzt szán az öreggondozásra. Amelynél a kiugróan magas költséggel járó eseteket (pl: valaki önhibáján kívül nem tudja fizetni ellátása rá eső részét) a szülőtartási kötelezettségből befolyt összegből finanszírozza, ezzel kímélve az államkasszát az átlagtól felfelé eltérő költséggel rendelkező esetek szponzorálásától.

Mi történhet akkor, ha későn ébredsz?

Nem azért gondozzuk a szüleinket mert a törvény ezt előírja és a szülőtartás mindig is családi ügy volt. De itt arról van szó, hogy az állam nincs olyan helyzetben, hogy a társadalombiztosítás révén vállaljon többet. (TB LINK) Amiből olyan helyzetek is alakulhatnak hogy a fiatalabb rokon kénytelen feladni az állását, ha nem tud megfelelő helyet szerezni vagy fizetni a szülőnek. Aztán meg olyan kérdésekre kell majd választ adni, hogy egy élettárs kötelezhető-e a párja szüleinek eltartására.

Tényleg ráérsz még ezzel foglalkozni?

De mindazok, akik sokáig halogatják a nyugdíjcélú előtakarékosságot, vagy esetleg soha nem indítják el, ők nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. A kötelező szülőtartás révén pedig akaratuk ellenére is a saját nagykorú gyermekeik kerülhetnek bajba emiatt. Éppen ezért a nyugdíjcélú megtakarítás minden aktív korú szülőnek elsődleges fontosságú feladata.

Megoldás:

A három elérhető nyugdíjmegtakarítás (ÖNYP, nyugdíjbiztosítás, NYESZ) lényege, hogy aktív korunkban havonta pénzt teszünk félre egy számlára, a félretett összegek pedig befektetésre kerülnek. 

Így az évtizedek során akár havi 25-30 000 forintból is fel tud épülni egy akkora tőke, amely stabil jövedelmet biztosít majd számunkra az állami nyugdíjon felül. A közelgő nyugdíjkatasztrófát az állam is felismerte, ezért pénzzel támogatja az öngondoskodókat. Minden befizetésre 20 százalék szja-visszatérítés igényelhető, amely hosszú távon 2-3 millió forinttal növelheti a számla egyenlegét.