Nyugdíj katasztrófa

Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani a magyarországi nyugdíj problémáról. Azt szajkózzák, hogyha nem teszünk félre a saját nyugdíjunkra, akkor semmi jóra ne számítsunk. Valójában mennyire súlyos ez a kérdés és mi is ez a nyugdíj „katasztrófa”? A hazai nyugdíjrendszer veszélyeinek tényleges mértékével azonban kevesen vannak tisztában. Mivel ezek fontos kérdések, amelyek hatással vannak a mindennapi életünkre, akár iskolában is taníthatnák vagy netán kereskedelmi TV-ben reklámidőben 10 mp-t megérne egy érdeklődés felkeltő tájékoztató a témával kapcsolatban. Ezek hiányában cikkünkben igyekszünk összefoglalni azokat a hasznos információkat amelyek a nyugdíj témakörhöz szorosan kapcsolódnak.

Nézzünk vissza a múltba, hogy minél jobban felkészülhessünk a jövőre – A probléma gyökere

13. századi időkig visszanyúlnak azok a feljegyzések amelyekben arról írtak, hogy bizonyos ideig szolgáló katonák leszerelésük után vagy az elhunytak özvegyei időskori ellátásban részesültek. Akik nem szolgáltak a hadseregben és semmi más köztisztséget nem viseltek azoknak addig kellett dolgozniuk ameddig csak bírtak, aztán a család többi tagjának terhére tudták mindennapjaikat megélni.

1881-ben Németországban Otto Von Bismarck reformját nevezzük a szociális ellátás hajnalának. Ez akkoriban radikális kezdeményezésnek számított, pedig a nyugdíjkorhatárt 70 évnél húzták meg, ami akkoriban épphogy súrolta a várható élettartamot, az emberek nagy része még a 60. életévét sem érte meg. (Innen is látszik, hogy az átlag élettartam az folyamatosan növekszik)

Amerikában a 19-20. század fordulóján előálltak az első privát nyugdíjrendszer ötletével. Különböző cégek kezdtek el bevezetni időskori ellátást az ajánlataikba, ezzel is vonzóbb munkahellyé téve magukat. Az 1930-as nagy világgazdasági válságot követően, 1935-ben bevezetésre került  a Social Security program, ami mindenki számára egységesen 65 évnél húzta meg a nyugdíjkorhatárt. A jóléti társadalmakban pedig a korhatárok egyre lejjebb ereszkedtek, a kormányok ezzel igyekeztek a munkaerő piacon helyet teremteni a fiatalabb generációnak. (Akkoriban ezzal a problémával kellett szembenézniük)

A következő években pedig a nyugdíj világszerte elterjedt, így történt ez Magyarországon is.
A célja ezeknek a rendszereknek egyértelműen az időskori elszegényedés megelőzése, de
amiből ma problémák vannak az az, hogy a 80-as évekre az átlag életkor nagyon megemelkedett és ekkora tömeggel ez a fajta felosztó-kirovó rendszer hosszútávon nem fenntartható.

Összegezve: Egészen egyszerűen az a helyzet, hogy ezt a rendszert egy régen elmúlt társadalmi berendezkedésre találták ki és abszolút nem szolgál megoldásként a jövőre nézve.

Jelen – Felosztó-kirovó rendszer alakulása Magyarországon

A két világháború között úgynevezett várományfedezeti rendszer szerint finanszírozták a nyugdíjakat. Ami azt jelentette, hogy egyéni számlákra lehetett befizetni nyugdíjjárulékot, az összeget az állam befektette, aztán később (minimum 9 év várakozás után) fizette ki a felhalmozott alapból a nyugdíjat. Ez a rendszer a háborús rombolás és a hiperinfláció következtében összeomlott. Ezután tértek át a felosztó kirovó rendszerre.

Ennek rendszer lényege, hogy az aktív keresőképes emberek finanszírozzák az aktuális idősek nyugdíját a befizetett járulékokon keresztül. Mivel az államkasszában nem fektetik be az ott összegyűlt pénzt ezáltal ez nem termel hozamot, így ha a munkavállalók nem tudnak elég pénzzel hozzájárulni a közös kasszához, akkor a nyugdíjasok nehéz helyzetbe fognak kerülni.

A fenti ábra azt mutatja, hogy 2022-ben milyen a népesség eloszlása Magyarországon nem és kor szerint. A felosztó-kirovó rendszer egészséges működéséhez egy karácsonyfára kellene hasonlítania.

Problémák

Öregedő társadalom: kevés újszülött, elvándorlás, növekedő várható élettartam (Európában 1950-ben átlagosan a nők 14, a férfiak 12 évet éltek nyugdíjba vonulás után (65. életévük után. Ezek a számok 2020-ban a nőknél 20, a férfiaknál 17 év volt.)

Továbbá a fiatalok a korábban megszokotthoz képest később kezdenek el állandó munkát vállalni. („Mama hotel és Pán Péter szindróma”) Valamint a szürke és fekete munkások részben vagy teljes mértékben kibújnak a közteherviselés alól. (Például a 2022 Szeptemberétől életbe lépő erőteljes Kata módosítás is ezt a problémát igyekszik orvosolni)

Összegezve: Az idő előrehaladtával a magyar társadalom egyre nagyobb hányada idős emberekből fog állni. Ez rendkívüli módon leterheli a nyugdíjrendszert.

Állami probléma megoldási lehetőségek

1998-ban a Horn Kormány bevezette a kötelező magánnyugdíj pénztárakat. Az volt a terv, hogy a levont járulékok 25%-át állampapírokba és részvényekbe fektetik és névre szóló számlákon gyarapítják. A nyugdíj háromnegyede a felosztó-kirovó rendszerből kerül kifizetésre, negyedét pedig a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás adja majd.
Ez elméletben egy jó elgondolás lett volna, de gyakorlatban nem oldotta meg a felosztó-Kirovó rendszer problémáit, mert az idő múlásával egyre nehezebben tudták kifizetni a nyugdíjakat a magánnyugdíjpénztárakba átcsoportosított összeg hiánya miatt. Ebből kifolyólag 2009-re közel 1,5%-os (354,1 milliárd forintos) hiány keletkezett az államháztartásban. Emiatt döntött úgy a később hivatalba lépő Orbán-kormány, hogy államosítja a magán-nyugdíjpénztári rendszert és a felhalmozódott pénznek egy részét visszaforgatja az állami nyugdíjkasszába.

Sokan hiszik azt, hogy az állam ellopta a megtakarításukat. Jobban átgondolva viszont az a pénz sosem volt a miénk, hiszen a mindenkori nyugdíjjárulék 25%-a képezte, amit alapból fizetünk a kasszába. Annak ellenére hogy jogszerű és logikus lépés volt, kommunikálhatták volna jobban amit tesznek, mert így egy egész évtizedre sikerült megbélyegeznie a magyar emberek közbizalmát.

Egyébként azok akik kitartottak a pénztártagságuk mellett a szinte lehetetlen jogi körülmények között is azok az utóbbi időben meglehetősen jól jártak. 2010 – 2020 közötti időszakban az itt lévő megtakarítások értékei duplájukra nőttek.

A rendszer bukását megállítani nem igazán, inkább késleltetni lehet.

1. A nyugdíjak csökkentése politikai szemüveggel nézve nem tűnik jó megoldásnak. A 2,6 millió fős nyugdíjas réteg meghatározó választóerővel bír.
2. Az adóterhek növelése csakugyan nem kapna kiemelkedően pozitív vízhangot, hiszen már így is magasak a járuléknak címkézett adók a többi európai országhoz képest.
3. A legjobb megoldásnak akkor a korhatár emelése marad, mint tudjuk jelenleg is folyamatban van.

Összegezve: Az állami nyugdíjrendszerről egyértelműen tudjuk, hogy magas életszínvonalat képtelen lesz biztosítani. Egyes előre becslések a 72 éves nyugdíjkorhatárt sem zárják ki.
Nagy hibát követ el az, aki teljes mértékben a roskadozó állami felosztó-kirovó rendszerre támaszkodik.

A jövőben mire számíthatunk?

Az átlag nyugdíj Magyarországon napjainkban csökkenő tendenciát mutat. 2014-ben az időskori ellátás összege a nettó átlagkereset 66,7%-át tette ki, ez az összeg 2019-ben 51,8% volt. Milyen kilátásai vannak a jövő nyugdíjasainak, ha a nettó jövedelmük feléből kell az egyre hosszabbra nyúló öregkort eltölteniük?

2011-es államosítás rövidtávon orvosolta a pénzhiányt, de az igazi probléma az ugyan úgy ott van. Végső soron akár az is megeshet, hogy a 10-15 év múlva nyugdíjba vonulók már semmilyen havi juttatásban nem részesülnek.

Aki kizárólag az állami rendszertől várja a gondatlan nyugdíjas éveinek megoldását:

1. Kiszolgáltatja a saját rokonait arra, hogy őt eltartsák. (Legfőképp a gyerekeit. Erről jogszabály is gondoskodik: https://das.hu/jogi-esetek-es-hirek/a-szulotartas-szabalyai/
2. Arra ítéli magát, hogy addig dolgozom amíg ki nem hal a munkahelyéről.

Vegyünk egy példát a mostani 20’, 30’, 40’-es korosztályról. Ők azok akik a legjobban kivannak téve a rendszer viszontagságainak:

Azokat a gyerekeket terheli a szülei nyugdíjának kiegészítése akik maguk is csak csekély nyugdíjra számíthatnak, ráadásul kevesebb a gyerekük is. Ebben a több generációs összefüggés rendszerben ők azok akik saját magukon kívül senki másra nem számíthatnak.

Az időskori munkavégzést kiválthatja az ideje korán elkezdett öngondoskodás.

Az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítások lehetőséget biztosítanak nyugdíjunk kiegészítésére, ráadásul jelentős állami támogatással lehet igénybe venni. Akár évi 280 ezer forintot is vissza lehet igényelni a személyi jövedelem adónkból és ezekre a megtakarításokra az állam semmilyen körülmények között nem teheti rá a kezét.

Lehetőségek:
Önkéntes nyugdíjpénztár
Nyugdíj előtakarékossági számla
Nyugdíjbiztosítás

Bármelyiket választod, mindegyik hosszútávú elköteleződést jelent, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra meghozni. Amennyiben szeretnéd szakértőnk segítségével személyre szabottan megbeszélni a lehetőségeidet akkor keress minket bizalommal.